Eltelt a 180 nap Indonéziában..
Miközben ezeket a sorokat írom visszafelé tartok kishazámból. A 180 nap eltelte után haza látogattam, sajnos mindössze három hétre. Az, hogy csak ilyen rövid időre mentem, az Indonéziában kialakult új elfoglaltságaim sokaságának köszönhető. A sok új dolognak persze nagyon örülök, nem gondoltam volna fél éve, hogy ilyen lehetőségeket kapok az élettől, viszont ebben az új helyzetben ott a helyem. Így aztán az egyik szemem sír a másik meg nevet.
A síró szem a családom és a barátaim miatt sír és annyira sír, hogy alig tudom leírni ezeket a betüket :( Szeretem Őket!!! És már most nagyon hiányoznak! Mintahogy Budapestet, a magyar nyelvet és a magyar ételeket is szeretem, de ezekről könnyebben lemondok, persze ezek is hiányozni fognak. Nagyon jó volt otthon, mindig is ez lesz az igazi otthonom, történjék bármi!
A nevető szemem boldogan tekint a kialakulóban lévő új életemre, a kezdődő barátságokra és arra a csodálatos helyre, ahol mindez megvalósulni látszik, hogy hol is van az otthonom most kicsit zavaros, talán egyszer itt lesz, de inkább csak otthonosan fogom érezni magam, mert mint már írtam, mindig Magyarország lesz az igazi otthonom! Felmerül a kérdés, hogy megéri e ilyen lemondások árán új életet kezdeni? Ezt majd az idő fogja eldönteni, de sajnos erősebb az érzésem még mindig, hogy Magyarország számomra megélhetési és gazdasági szempontból megszünt létezni. Annak örülök, hogy a jó dolgok jutnak csak eszembe, ha Magyarországra gondolok. Megszüntettem minden gazdasági kapcsolatomat vele és megszüntek a rosz érzéseim is. Csak azokra gondolok utálattal, akik ilyen helyzetet teremtettek Európa közepén, remélem elöbb-utóbb megkapják mind méltó büntetésüket az élettől...vigyázat "urak" a karma létezik és a sors jó eséllyel vissza adja mindenkinek, azt amit megérdemel..! A blog írást nem szeretném abbahagyni, tervem utazni a jövőben is Ázsiában, izgalmas és érdekes helyekből akad még bőven, ezeket a kalandokat pedig az elmúlt félévhez hasonlóan, sok képpel fűszerezve szeretném megmutatni. Szóval várhatóak posztok a kalandokról és tervezem, hogy a "szürke" hétköznapokról is megemlékezem néhanapján, van egy olyan érzésem, hogy lesz miről írnom..:)
A képmentes posztért elnézést, de ide most nem passzol egy sem a rendelkezésre állók közűl..