Jakartát, Indonézia fővárosát volt szerencsém látni kicsit más szemmel, mint egy turista. Bár tudomásom szerint nem egy közkedvelt turista célpont, ami teljesen érthető, ha figyelembe vesszük, hogy közel 20 millió ember él, egy nagyjából másfél Budapest méretű területen és használ 4 millió négykerekű, valamint 6 millió kétkerekű járművet. Továbbá nem bővelkedik látnivalókban sem, hacsak nem tekintjük annak a bevásárló központokat, mert abból viszont akad szép számmal. Olyan külföldiekkel találkoztam, akik ott kellett, hogy átszálljanak másik repülőre és 1-2 napot vesztegeltek, gondolták addig megnézik a várost, illetve belföldi turisták voltak még sokan, a közel 250 millió indonézből.

  Igazán sok időt emészt fel az A-ból B-be jutás, a reptérről a város központig több idő volt eljutni, mint Lombokról átrepülni (1óra50perc a repülési idő!). Ezzel érdemes kalkulálni, szinte minden napszakban oda is és vissza is. Elképesztő mi folyik ott közlekedés címszóval. A közlekedési dugó fogalma hamar átértékelődik, bár hozzáteszem, hogy a világ sok nagyvárosában van hasonló hatalmas forgalom. Egy amerikai sráccal voltam pár órát és ő nem volt annyira megdöbbenve, azt mondta Los Angelesben hasonló, azzal a különbséggel, hogy ott betartják a szabályokat. A Lomboki közlekedést boncolgató posztban, már említettem, hogy elég nagy a káosz az utakon, ez jellemző sok városra és országra Ázsiában, illetve megannyi helyre a világon.

De számomra a közel egy hét alatt nem sikerült megszoknom és nem tudnám elképzelni, hogy ott éljek. Egy piros lámpánál, egy falunyi motoros startol el amint zöldre vált, illetve néhányan még elötte :) A motor eggyel jobb közlekedési alternatívának tűnik, ha nem féltjük az életünket. Motoros taxisok is vannak, eljátszottam a gondolattal, hogy felülök egyre, de elnézve a barátom kocsijából, mit művelnek, inkább kihagytam. Talán az jellemzi a legjobban a tumultust, hogy egy esküvőre menet, hétvégén, huszonegynéhány kilómétert két óra alatt sikerült megtenni. Nem balestek miatt, egyszerűen túl sokan vannak arra a nem túl jó úthálózatra, ami már adott, így nagy változás sajnos nem is remélhető. Érdekes, amikor hosszú percekig tartó egyhelyben állást követően úgy megindul a forgalom, mintha hirtelen eltünt volna több száz vagy ezer jármű elöllünk, majd 500 méter "száguldás" után, újra megáll és ez ismétlődik. Otthon, általában baleset lassítja így az előre jutást, itt nemes egyszerűséggel a több millió jármű. A tömegközlekedés mint olyan, szinte használhatatlan. Van busz, egész kiterjedt hálózattal, buszsávokkal. Itt említeném meg, a busz első része kizárólag nőknek van fentartva, ki írva nincs, így nem magamtól tudom, szóltak, miután beültem a hölgyek közé. A buszsávokat előszeretettel használja aki éri és amint megszünik, a közösségi közlekedés a szó szoros értelmében azzá válik, közösen áll a dugóban mindenki :) Élelmes népek lévén, árulnak a mozdulatlanul álló autók között enni, inni, de vehetünk játékokat a gyereknek, repülőgép modellt, szobrot és akár gumimatracot is!

Metro nincs, de tervben van valami olyasmi, illetve van vonat, de inkább csak a külvárosban. Próbálkoztam gyalog is, de a távolságok, a trópusi meleg és a szmog miatt nem ajánlom senkinek. Arról nem beszélve, hogy van néhány zebra, de a gyalogos lámpa lemaradt és mivel sokan a piroson is átmennek, finoman szólva veszélyes játék átkelni az úton. Van pár gyalogos felüljáró, de maradjunk abban, hogy nem gyaloglásra tervezték a várost, illetve tervezni nem terveztek, csak úgy alakult és alakul minden ahogy sikerül. Gondolhatnánk, hogy éjszaka biztos jobb, valóban, de nem sokkal.

Nem is fecsérelném a betűket tovább erre, beszéljenek a képek és videók. (linkek a poszt végén!)
  A kicsit "más szemmel látást" azért is választottam címnek, mert a "tipikus" helyeken kívűl elvitt az ott élő barátom jó néhány érdekes helyre, illetve programra.

  Természetesen voltunk plázában is:), de mivel kocsija is van, bejártuk az egész várost. Sok érdekes épületet mutatott és információt mondott, mindez este történt, mert ilyenkor haladni is tudtunk, ezért képek ezekről sajnos nem nagyon készültek. Számtalan toronyház között autózva jutottunk el egy esküvőre, egy 20 kilóméterre lévő külvárosi részre, ehhez, mint már írtam két órát araszoltunk. Megérte, mert érdekes élmény volt részt venni egy muszlim esküvőn.

Annyiban hasonlított egy magyar szertartásra, hogy volt sok kaja, fel volt díszitve a hely és szép ruhában volt az ifjú pár, illetve a rokonság. A helyszín, a család és a szomszédok házai közötti kert szerűségben volt. Volt zenekar is, de természetesen a helyi elvárásoknak megfelelő zenét játszották. Alkoholt nem isznak, de délben a 40 fokban ez nem is hiányzott. Amikor megérkeztünk és amíg ott voltunk, a vendégsereg figyelme leginkább minket tisztelt meg.

Mindenki mosolygott, miközben csodálkozott, hogy kerültünk oda. Nem gyakori a külföldi vendég arrafelé, nemhogy még ott üldögél. Egy órát voltunk ott és nem azért léptünk le, mert nem éreztük jól magunkat, hanem mert az a szokás, hogy a sok száz ember óránként cseréli egymást, így kerülve el a tumultust. Mindenki beírja egy könyvbe, hogy ott volt, eszik, gratulál az ifjú párnak és a szülőknek, majd távozik. Újabb röpke két óra volt és visszaértünk a belvárosba.

 Este egy pláza tetején, az 56. emeleten lévő bárba mentünk, leginkább a kilátásért. Nem is akármilyen hely volt, a helyi felső tízezer iszogatta a kisebb vagyonba kerülő pezsgőket és egyéb italokat. Egy másik világba csöppentünk, éles váltás volt a külvárosi lagzi után :) Választottunk két megfizethető italt és a medence mellett gyönyőrködtünk az éjszakai fényekben, aztán búcsut vettünk a filmbe illő közegtől. Jakartában is, mint minden világvárosban, illetve az egész világon, van egy réteg akik tagjai finoman szólva nem szűkölködnek. Nincs is ezzel baj, addig amíg nem látni, azt a talán jóval nagyobb csoportot, akik sátorból és hullámpalából össze eszkábált valamikben laknak egymás hegyén hátán. De ez a világ márcsak ilyen..
 

  A kínai negyed, mert ugye az mindenhol van, pláne Ázsiában, hozza a szintet. Egy hatalmas piac az egész negyed, kocsiból szemléltük, mert nem a biztonságos helyek közé tartozik, még nappal sem feltétlenűl. Ilyen biztonsági kategóriájú helyből akad még pár, elég csak a kisebb utcákból nyiló sikátorokba belesni és hogy mi fog történni, ha be is megyünk a nyakunkban egy fényképezőgéppel, vagy akár anélkül, nem nehéz kitalálni. A közbiztonság egyébként nem rossz, a fontosabb utakon és csomópontoknál komoly rendőri jelenlét van, sok helyen katonai is. A nagyobb, elegáns szállodáknál harckocsikkal is képviseltetik magukat. De egyedűl, gyalogosan, sötétben nem próbálkoznék, jobb nem kisérteni a sorsot.

  A látnivalók a teljesség igénye nélkül.. Kilátó egy szép park közepén, reggel, amikor kisebb a szmog belátni a várost. Melette a Nemzeti múzeum.

Másik oldalon a világ egyik legnagyobb mecsete, ami mellett egy keresztény templom is helyet kapott. A holland gyarmati időkből megmaradt pár szép épület, főként a kikötő közelében, az egyik még az 1600-as évekből.

Itt egy szép tér is van és az egésznek más a hangulata, mint a modern belvárosnak, tekinthetjük óvárosnak. Megnéztünk egy báb múzeumot, ennek nagy hagyománya van arrefelé. Ezen keresztűl mutatták, mutatják be, illetve tanítják az embereknek a vallási tudnivalókat és azt, hogy kell helyesen élni.

Nagyjából ennyi, amit én láttam, de tudomásom és "informátorom" szerint se nagyon hagytam ki semmit.
Érdekes volt látni és nem egy szokványos célpont, még a belföldi turizmusban sem, a kisebb, öreg teherhajóknak szánt kirakodási pont.

Ezeket a fából, a 70-es években készült bárkákat, hihetetlen, de még használják, pedig némelyiket elnézve, minden vízen megtett méter ajándék. Vasárnap volt, de az élet itt is pörgött, mint mindehol a városban, ahogy barátom mesélte, Jakartában nincs megállás. A ki-bepakolást végzők, a kamionos várakozók és a targoncások integetése közepette sétálva, megint egy teljesen új világba csöppentünk.

Szintén a kikötőhöz közel, a Jávai-tenger partján van egy hatalmas park, Ancol (ejtsd: ancsol) névre hallgat. Hétvégén, főleg vasárnap nagy a tömeg, aki teheti kijön a városból, amit meg lehet érteni. Belépőt is fizetni kell, hétköznap 500, hétvégén 700 forint, fejenként.

Amolyan élménypark, stranddal, csúszda parkkal, szállodával, tropicáriummal és nagy örömömre wakeboard (vízisí) pályával.

Ezt a repülőm visszaindulása elött pár órával sikerült kihasználnom és még a gépet is elértem:)

A tropicáriumot megnéztük és nem bántuk meg..

Innen a parkból, kisebb hajókkal el lehet jutni néhány kisebb szigetre, ezek egy napos programok, de ott is tudunk aludni. Hajó van bőven, nem kell feltétlenűl előre foglalni.

Ezeken felül van még pár kisebb park a városban, pár emlékmű, hatalmas "égig érő" épületek és mint már említettem bevásárló központ számolatlanul. Van olcsóbb és drágább, kisebb és nagyobb, de inkább nagyobb. A plázázás itt megy csak igazán, az emberek jelentős részének ez a program, ebből is látszik, hogy nem szolgál Jakarta fergeteges kikapcsolódási lehetőségekkel és ezt nem én mondom, hanem az ott élők!
Ami viszont abszolútt pozitív élmény volt, az ételek. Mind választékban, mind minőségben szinte egy gasztronómiai élmény volt az ott töltött idő. De ne tévesszen meg ez senkit, nem a magyar, olasz, spanyol és még sorolhatnám milyen konyhához hasonlítom, hanem Lombokhoz képest. Aki szereti az ázsiai ételeket az tud jókat enni. Itt is lehet az utcán kis büfékben (warung) enni olcsón, de még a plázákban is egész jó ételeket kapunk. De jó néhány kifejezetten jó étterem van, amiket valószínüleg vendéglátóm nélkül nem nagyon találtam volna meg, de az igazat megvallva nem is erőlködtem, az étterem keresők világában már nincs lehetetlen. Az árak néhol közelítik a budapesti viszonyokat, de nagyrészt inkább alatta vannak.
Részletes gasztro beszámolót most nem tartok, hamarosan összeáll az utóbbi hónapok étkezési tapasztalatait felölelő poszt, ebben szerepelni fognak az ottani finomságok is!
  Összefoglalva Jakarta nem rossz hely, de az "élhető" kifejezés nem fog eszembe jutni róla. Jártam már egy-két hasonló ázsiai nagyvárosban és ez volt az első, ahol eszembe se jutna beköltözni. Ennek ellenére nagyon jól éreztem magam, de "más szemmel láttam", köszönhetően barátomnak.
Zárás képpen, ezúton is szeretném megköszönni, a lehetőséget, az idegenvezetést, a sok érdekes élményt, információt, finom ételeket és nem utolsó sorban a fantasztikus vendéglátást!!

Videók:

 http://youtu.be/9bVUP6Nutyw

 http://youtu.be/l7i-_xHvNoU

 http://youtu.be/boJvX4c0S8g

 http://youtu.be/Kzwexs2cafg

Szöveg: "Indani" Fotók és videó: "Indani"