Kuta beach szolgáltatja a most következő élménybeszámoló apropóját. Az út megszervezése nem volt könnyű és akkor tűnt úgy hogy tényleg lesz ebből valami, amikor már Mataramot is elhagytuk, 2-3 óra várakozás után. Abszolút igaz, hogy "csak az a biztos ami már megtörtént" :)

  Szóval Kuta. Neve megeggyezik a Balin lévő Kutával, mind a kettő a sziget déli részén van, az Indiai óceán partján és világviszonylatban is elismert szörf paradicsom. De ez a Kuta Lombokon van. Mataramtól 1-1,5 óra motorral, tempo függvénye, van akinek 40 perc. Az út eleje, szinte autópálya minőségű kétszer két sávos, aztán átvált kanyargós dimbes dombosra. A mi motorunkon szörf is utazott, amibe bele kap a szél néha, de szerencsésen megérkeztünk.

Eca egyből a szállásra vitt minket, amit nem is tudtuk, hogy milyen és van-e egyáltalán hely. Annyi infónk volt, ott élő magyaroktól akiket terveztünk meglátogatni, hogy szállás miatt nem kell aggódni, mert nincs tumultus mostanában. Megérkeztünk egy angol srác, Will által üzemeltetett "Pipes hostel" néven futó, szimpatikus helyre. Kiderült, hogy 8 fős emeletes ágyas szobában fogunk lakni, viszont nagyon olcsón, tábor fless, sebaj. A hely egyébként tele volt jobbnál jobb ötlettel és minőségi volt a kivitelezés is, függőágyak és pihenő helyek mindenhol, szörftartó, igényes fürdő és wc a szobához is tartozott, de volt még kettő pluszba. Volt wifi is és közös konyha, ingyen kávé-tea, mindemellett lehetett kapni sört is. De a legmeghökkentőbb a kert közepén lévő medence volt, amiben nem volt víz, ugyanis gördeszkázáshoz készült és elég profin volt megcsinálva és deszkák is voltak bedobva a közösbe.

Egyszóval király hely volt! Miután kinézelődtük magunkat, nekivágtunk egy Eca által javasolt helynek. Azt tudni kell róla, hogy szörfözik gyerekkora óta, minden helyet ismer, nem csak Lombokon, hanem az összes környező szigeten. Jópár versenyen indult, a helyezésekről nem beszél és nem azért mert ciki amiket fel tud mutatni. Láttunk pár képet és videot róla, 6-8 méteres hullámokon csapattja, nem mellesleg a RipCurl magazin címlapján is volt. A lényeg, úgy tűnik tapasztalt, ellenben velünk és adunk a véleményére. Miközben haladtunk a cél felé ismerős helyeken mentünk keresztül, tavasszal voltunk itt egy napot, itt próbáltam ki először a szörfözést. Nagyon szép hely Kuta, klasszikus fehérhomokos partok, viszont hatalmas sziklák, kisebb hegyek ágaskodnak mindenfelé. Más mint Senggigi, már csak azért is, mert ennyi külföldi szörföst egy helyen Senggigin egy hónap alatt nem láttunk. Ott a miénken kívül szörftartós motort sem nagyon látni, itt pedig nincs anélkül egy sem.
Megérkeztünk a várva várt helyre. Hatalmas hullámok voltak, de nem is ez kezdett eltántorítani, hanem hogy láttam a víz derékig ér és sziklák, korallok mindenütt.

Az íre a pontot Eca tette fel, amikor kérdeztem, hogy jó lesz-e ez nekem és azt válaszolta, jó csak "Hati Hati", ami annyit tesz nagyon vigyázz!

Így lett egy jó kis strandolós és szikla tetején fényképezős délutánunk, amit nem bánok mert jó volt és nem áll ki a hátamból egy korall. Sajnos azt be kell látni, hogy az igazán jó helyek és jó hullámok az ilyen veszélyes helyeken alakulnak ki. Senggigin legalább mély a víz ( 2 méter), ott van hibázásra lehetőség, itt nem nagyon. Viszont léteznek homokos partok is, ahol sportolásra alkalmas hullámok vannak, kiderült, van is egy nem túl messze. A holnapi célunk meg is van :) Aznap még visszaérve a szállásra, a gördeszkás pool mellett kialakított pihenő sarokban üldögéltünk. Mindenféle nemzet képviseltette magát, voltak angol, német, francia, finn, holland lányok és fiúk. Mellénk ült egy portugál srác is és Eca-val közös gitározásba kezdtek.

Szinte nem telik el nap zenélés nélkül, ha kimarad egy már hiányzik. Korán lefeküdtünk és ennek köszönhetően egész hamar nekikezdtünk a másnapra tervezett túrának.
Selong Belanak volt becélozva. Kicsit több mint fél óra motorozás után elénk tárult a szikrázóan fehér homokos part. Egy hegyen át vezetett az út és ahogy lefelé jöttünk, már láttuk, ha itt nem is szörfözünk csak fürdünk egyet már megérte.

Miután összeszedtük a leesett állunkat az irreálisan fehér, aprószemcsés homokból, még szörföztünk is!

Nem voltak nagy hullámok, 1-2 méter közöttiek, de ideálisak voltak tanuláshoz és gyakorláshoz.

Időnként a parton megpihenve a part nyújtotta látvány mellett élvezhettük Eca és barátai élő zenéit és néha még egy kis táncot is láthattunk.

Elég szórakoztatóak voltak a srácok és kaptunk egy szórólapot, ami egy aznap esti bulit hírdetett Kután, nem messze a szállásunktól. Miután kellőképpen kifárasztottuk magunkat és egy jót ettünk elindultunk vissza.

Indulás után tíz perccel már látszott, meg fogunk ázni. Akkora égszakadás kerekedett, hogy meg kellett álljunk egy kis büfénél. Olyan szinten bőrig áztunk, hogy át kellett öltöznünk, illetve kellett volna, mert nem készültünk váltóruhával. Nekem egy, még évekkel ezelőtt a szigetfesztiválon osztogatott poncho volt az egyetlen lehetőségem. Nem is lett volna ezzel baj, csak hogy átlátszó volt. Elég vicces látványt nyújtottam, feldobtam a hangulatot a büfében és az úton Kuta felé egyaránt.

  Este megkerestük a bulit a délután kapott szórólapra rajzolt térkép alapján, ami még Eca-nak is fejtörést okozott, de meglett. Egy szörf bár volt a helyszín, ami nem meglepő Kután, minden e körül forog. Jó hangulat volt, ahogy igérték élő zenével, vicces figurákkal és egész sok külföldivel.

Megismerkedtünk egy helyi sráccal, Eza-val, aki ahogy megszokhattuk nagyon barátságos volt. Miután a zene végetért, invitált minket egy közeli helyre, hogy ott folytatódik a buli. Gondoltuk megnézzük és jó döntés volt.

Jó kis házibuli kerekedett az óceán partján a homokban, a zenét Dóri szolgáltatta a telefonjáról.

Úgy huszan lehettünk és láthatóan mindenki jól szórakozott. A papucsom gondoltam leveszem és úgy táncikálok a homokban, valaki meg úgy gondolta, hogy az övé, így mezitláb motoroztam vissza a szállásra. Ezt leszámítva nagyon jó este volt, remélem az új tulajt még sokáig kiszolgálja a pacsker..
Másnap a felkelés utáni "nasi goreng", azaz zöldséges pirított rízs elfogyasztása közben bejelentkezett új haverunk Eza. Találkoztunk és négyen elmentünk egy, természetesen gyönyörű partszakaszra. Lássuk be csúnya partszakasz itt nem nagyon van :)

Begurult mellénk egy szépen felújított régi motoron egy nagypapa az unokájával. Jó fej volt az öreg, megbeszéltük a klímaváltozás okozta problémákat és játszottunk az unokájával.

Majd ettünk egy egész jó pizzát és elindultunk vissza Senggigire. Persze kaptunk út közben egy kis esőt, de megállni nem kellett. Beértünk Mataramba és Eca kitalálta, hogy látogassuk meg vele a nagymamáját. Ellentmondás meghívásra itt nincs és jól is esett megállni a sötétben, esőben motorozás után, amit én mezitláb abszolváltam. Egy szép házhoz érkeztünk a város közepén és nem csak a nagyival, de unokatestvérrel és nagynénivel is találkoztunk. Nagyon örültek nekünk és kaptunk teát, meg sütit. Eca közben kitalálta, hogy aludjunk nála, valószínűleg nem tüntünk túl frissnek és az igazat megvalva nem is voltunk azok. Ugyan tiszta ruhánk nem volt, így is egy nappal többet maradtunk Kután és eleve újrahasznosított szettben voltunk, gondoltuk már mindegy. Kicsit még beszélgettünk Eca-nal, aztán kidöltünk. Másnap délelőtt szereztünk "mie goreng"-et, azaz zöldséges pirított tésztát, lassan kezdünk kajatéren is beilleszkedni. Még benéztünk az ismerős kávézóba, ahol finom főzött kávét lehet kapni és hazaindultunk.
Tömény és tartalmas kaland volt. Sok új tapasztalattal, ismeretséggel és jó élményekkel tértünk vissza Senggigire..

Szöveg: "Indani"  Fotók: "Indori" és "Indani"