Az első nap reggele elég korán kezdődött számunkra és a sziget lakosainak számára, csak ők számítottak rá. Végülis mi is tudtuk, hogy egy muszlim többségű országba jövünk, ahol számtalan mecset van, ahonnan hajnalban énekel a müezzin és ezt még négyszer megismétli napközben. Csak azt nem láttuk este, amikor odaértünk a szállásunkra, hogy pár méterre van a bungalonktól egy mecset.
Szóval beindult az ének, ami olyan volt, mintha az ágy végében ült volna. Így nem felébred, hanem felriad az ember. És ijedtemben gondoltam elmegyek vécére, de úgy megzavart ez az egész, meg a hely is új volt, hogy kimentem a bejárati ajtón:)

  Kicsit még imitáltuk az alvást, aztán mentünk reggelizni. Más az elképzelés Ázsiában a reggeliről, szeretnek egyből az ebéden is túl lenni, vagy csak sokkal korábban kelnek, esetleg egyszerűen csak más az izlésük, de sült zöldséges rízs (Nasi goreng, amúgy nagyon finom) mindig van. Persze próbálnak mindenkinek a kedvére tenni, de más mint mondjuk Európában.
Ezután mentünk is motort bérelni a recepcióra, miután kialkudtuk a mindenki számára megfelelő árat, már csak egy óra volt, hogy visszaérjenek a már kifizetett motorral olajcseréről, mint már írtam, nem kapkodósak. Mire sikerült elindulnunk a tengerpart felé, már látszott, hogy hamarosan könnyen izelítőt kaphatunk a monszunból.
Azért tengerpartot és nem óceánt írok, mert mi a sziget nyugati partján, Senggigi városkába vagyunk, szemben Bali szigettel, a Bali tenger partján. Ez a leginkább turista orientált és már viszonylag kiépített része a szigetnek, közel Mataramhoz, a fővároshoz. A másik ilyen, a sziget déli részén lévő Kuta beach, neve megegyezik Bali déli partjával. A hasonlóság a kettőben, a nevükön túl, hogy az indiai óceán mossa a partjukat és népszerű szörfös spot, hatalmas hullámokkal.
  De vissza Senggigire. Csak leértünk a partra és kisétáltunk egy szintén jó szörfös helyre, bár itt inkább csak a helyi menők nyomják, mert tele van korallal és elég veszélyes. Csak pár szörfös kis srác volt, viszont volt egy csomó halász, akik csali halara horgásztak az éjszakai melóhoz. Mindezt úgy, hogy derékig, némelyikük nyakig állt a vízben, ruhában, volt akin motoros bukósisak is volt:)
A parton állt még rajtunk kívűl egy külföldi srác, melette pár elég komolynak tünő horgászbottal. Elkezdztünk beszélgetni és kiderült, hogy svájci, gyerekkorában sokat volt itt és mostanában errefelé kalandozik. Kérdeztük mire vadászik ezzel a durva felszereléssel, mire mondta, hogy cápára. Láthatta rajtunk, hogy meglepődtünk, ezért hozzátette, hogy ezek barátságos cápák, nem kell tőlük félni. Ha jól emlékszem Gyümölcs és Koral cápákat említett. Hm, tavasszal ez nem volt meg. Azt tudtuk, hogy vannak errefelé cápák és nem a veszélyes fajtából, de ez akkor sem megnyugtató.

  De már túl is kellett hogy lépjünk ezen, mert elkezdett csöpögni az eső és úgy egy perc után átváltott felhőszakadásba. Értelmet nyert a "mintha dézsából öntenék", persze otthon is volt már részünk hasonlóban, de ez tényleg nem viccelt. Egy óra után meguntuk a parton lévő luxus szálloda őrbodéjában való üldögélést, ahova behúzódtunk és úgy döntöttünk, hogy ehhez amúgy is hozzá kell szoknunk, indulás vissza a motorhoz. Ott is vártunk vagy fél órát, de nem csillapodott. Oké, fel a motorra és vissza a szállásra. Mondanom se kell, hogy néztünk ki, mint aki ruhába ment be a vízbe. Aznap ennek a feldolgozásával telt és vártuk az újabb napok kalandjait és a jó időt. Szerencsére még sötétedés elött elállt az eső és kicsit felszakadozott a felhőzet, így láttunk a naplementéből egy kicsit. 

A következő egy-két nap jobb idő volt, így strandolni is tudtunk, olyan gyönyörű partszakaszokon ahol rajtunk kívül nem nagyon volt senki. Ami méginkább fokozta a tökéletesség érzetét.

  Menetrend szerint délután megjött az eső, így kezdtünk megbarátkozni ezzel és egyre jobban ment az esőben motorozás. Úgy terveztük, hogy az első hónapot a sziget felfedezésével és az utazás előkészületeinek kipihenésével töltjük, aztán kibérlünk egy kis házat vagy lakást a legszimpatikusabb helyen. Ebből az lett, hogy a harmadik napon már Senggigin házat néztünk..