A közlekdésről fog szólni a most következő poszt. Úgy érzem ez mindenképp említést érdemel. Megrópálom videókkal és képekkel színesíteni a körülírást, így jobban éreztettni, miről is van itt szó. És kicsit érdekesebbé tenni azok számára, akik nem fogékonyak annyira a téma iránt.
Még Magyarországon néztem a Travel Channel-en egy műsort, aminek a címe magyarra fordítva: "Itt ne vezess" volt. Sok helyszínt bemutattak, ahol elég nagy kihívás a vezetés, Rómától, Dél Amerikán át, Indiát, de természetesen Ázsia több városát is. Valamiért ezeken a helyeken teljes káosszal találkozunk, ha az utakra merészkedünk. Legalábbis ez volt a tanulsága a műsornak, amit egyébként nagyon szórakoztatónak találtam. Jól volt összerakva, jó fej volt a műsorvezető, aki tényleg néha az életét kockáztatta, hogy én a kanapén ülve röhöghessek és hüledezzek mik vannak a nagy világban. Elötte már jártam Thaiföldön, így azért volt némi fogalmam róla, miről is beszélnek. A fővárost Bangkokot is bemutatták az egyik részben, ez különösen tetszett, mert itt voltam és így kicsit személyesebbnek éreztem. Főleg, mert amikor ott jártam, eszembe se jutott volna motort bérelni és belevetni magamat a közlekedésnek hívott őskáoszba. A műsorban ott, konkrétan elütötték a műsorvezetőt, miközben próbált motorral A-ból B-be jutni. Nem lett komoly baja szerencsére, de megmaradt, többek között az, hogy ha nincs rajta bukósisak, könnyen az utolsó rész lett volna.

Akár itt Lombokon is forgathattak volna, vagy gondolom még egy jópár helyen a világba, de fővárosokra koncetráltak. Jakartába nem sokára megyek, ami Indonézia fővárosa. A barátom, akihez megyek, már előljáróba annyit mondott, hogy ha jót akarok magamnak, ne motorozzak. Arra jutottam hiszek neki és motorozni nem fogok, viszont egy külön posztot írni róla igen! Úgy sejtem a közlekedést is meg fogom említeni, de ezt majd Március elején-közepén fogom prezentálni. Az igazsághoz még annyi hozzátartozik, hogy Magyarországon sosem motoroztam, így pláne nem tűnt jó ötletnek, Bangkokban kezdeni. Aztán még a thaiföldi úton, egy kis szigeten kipróbáltam, milyen is ez a robogós fless és rájöttem, hogy nagyon jó. Autót nagyon sokat vezettem az utóbbi 17 évben, mióta jogosítványom van. Ráadásul autókkal foglalkoztam, így sok féle autóval, nagyon sok kilómétert volt szerencsém megtenni. Európában sok helyen vezettem és az igaz, hogy az ottani mezőnyből Budapest a keményvonalas kategóriát képviseli. A morál, ami fővárosunkat jellemzi, valóban kicsit balkáni, kell némi rutin és erőszakosság, hogy boldoguljon az ember az utakon. De Budapest közlekedése ehhez képest, egy kellemes kis vasárnapi kocsikázás emlékét idézi.

  Úgy hozta a sors, hogy idekeveredtem Indonéziába, Lombokra. Itt a motor a jobb választás, mindezt azután írom, hogy autóval is próbálkoztam és még biztos fogok is, de finoman szólva kemény meló. Szóval így lassan három hónap, mindennapi motorozás és egy kis autózás után azt mondom, akkor már inkább a motor. Attól függetlenűl, hogy veszélyes a közlekedés itt, mégis a motorozásnak van valamiféle kúltúrája. Továbbá az utak szűkek, leszámítva azt a néhány több sávosat Matramban és az onnan a sziget déli részére vezetőt, mely néhol két sávos. A kisebb utakon, utcákban még néhol motorral is nehéz elférni, főleg ha szembejön akár csak egy gyalogos, nemhogy egy motor vagy autó. Az erős esőzéseket nyílván jobb az autóban ülve átélni, mint motoron, bár haladni ilyenkor még autóval is nehéz. Tehát az utak. A minőségük egész jó, főleg budapesti szemmel nézve. Összesen láttam annyi kátyut, mint otthon egy nap alatt. De ez inkább csak a fővárosra és a nyugati részre igaz, délen például azért van baj. Biztos köze van ennek ahhoz, hogy itt nincs fagy, hó és jég, ami roncsolná, de ha ki is alakul egy luk az aszfalton, egész gyorsan kijavítják. Viszont útpadka nincs, csak elvétve, inkább csak a már említett több sávosok mellett, ez igaz a járdákra is. Nem is sétálgatnak túl sokan, inkább mindenki motorral megy a sarokra is.

Az hogy szűkek, relatív, inkább úgy helyes, hogy ahhoz a forgalomhoz és járműmennyiséghez ami zúdul rajta nem elegendő. A sziget belső részein, inkább csak 1,5-1 sávosak összesen, itt elférni kocsival több mint kihívás. Főleg mert mindenki előz, mindenhol, szó szerint, mintha kifejezetten a beláthatatlan részeket szeretnék. Elég kanyargósak az utak, így lehetőség adódik bőven. Körbe a szigeten egy nagy út vezet, aminek a minősége abszolút a jó kategóriába esik és nagy előnye, hogy sok helyen a tenger, illetve óceán partján van, ami elég nagy élmény még sokadszorra is. Tudom, hogy az autó karosszériája védelmet nyújt, de nehézkessé is teszi az előre jutást. Több minden miatt is kemény meló volt az autózás, kezdve azzal, hogy előznek jobbról és balról is a kamikaze lelkü kétkerekűn ülők, így az egyik szem a két tükrön egyszerre, a másikkal nézhetjük, ahogy szemből jön egy lovaskocsit (sötétben világítás nélkül!) előző autó, amit előz egy robogó, amin ülnek vagy hárman. Lehúzódnánk balra, mert ugye fordítva közlekedünk épp, de minket az út szélén, félig a homokon szintén egy robogóval előz egy békés lokgyerekcsoport, bukósisak persze senkin nincs és mindez 1x1 sávon zajlik. Ezek nem kitalált sztorik, ez mindennapos! Miután ezt túléltük, utolérünk egy nagyon lassú járművet, ez szinte biztos, mert nagyon sokféle van.

Vannak a nagy teherautók, úgy kétszer annyi árut cipelve, mint azt valaha a tervezői remélni merték volna, hogy elbír. Esetleg egy pár ember még ül is a tetején, továbbá a kisebb, de szintén hasonló áru-, vagy embermennyiséggel megpakolva.

Ugyebár a sötétben kivilágítattlan lovaskocsik, ha már itt tartunk sok motoron nincs lámpa, se tükör és a csak valamilyen okból nagyon lassan haladó autók, motorok. Emellett akad néhány érthető okokból vánszorgó jármű, egyszerűen műszakilag nem lenne alkalmas a forgalomba való részvételre, de gondolják, jó az még. Amit nagyon érdekes volt látni, sajnos lencsvégre nem sikerült kapni, a favágó autó, ami leginkább a pályaudvarokon használt, csomaghordó kis platós járművekre hasonlít. A sofőr kicsit elfordítva űl, gondolom azért, hogy a favágó gép elférjen mögötte vagy csak így sikerült. A hangja iszonyatos, lassú és egész elképesztően néz ki. Feltünnek biciklisek is, akik nem is értem, honnan veszik a bátorságot ehhez, az ő életük van csak igazán veszélyben. A helyközi buszjáratok, ellenben a lassú tempóval, száguldanak, mintha bonuszt kapna a sofőr, ha javít a menetidőn. Villant egyett, hogy vigyázz jövök, dudál egyett, hogy azok is tudják akiket előz, hogy előzik őket és már kezdi is. Ez a villogás és dudálás ázsiai szokás és még pár helyen a világban használják ugyanezekre. A dudaszó hasznos tud lenni, így kisebb eséllyel csámborog be elénk az akit előzünk, bár néha annyian nyomják egyszerre, hogy nem tudni kinek szól és kitől jön. Ami érdekes, hogy komolyabb balesetet az eddig megtett, közel 1500 kilóméter alatt nem láttam. Volt, hogy kis híján becsúszott a kocsi alá egy motor esés közben, de pár centivel elkerült. Érdekes, de ezekben veszélyeses helyzetekben, mintha mégis mindenki vigyázna a többiekre. Ami furcsa többek között ebben az egészben, hogy egyébként nagyon nyugodt és jókedélyű emberek az itt élők, ráadásul nem sietnek az élet egyéb területein sehova. Értsd nagyon lassan történik minden. Érthetetlen számomra, hogy vajon hova száguldanak az utakon. Azt már elöző bejegyzésben említettem, mi az, hogy "indonéz idő", ebbe az időszámításba belefér több órás késés is, úgyhogy gondolom nem késésben vannak :) Talán csak egyszerűen előjön a versenyző énje a közlekedőknek. Mindenestre lendület az van, főleg a motorosoknál. Rá is térnék erre a versenyző és néha Guinness rekordokat megdönteni próbáló halmazra, akik kétkeréken kűzdenek. Vannak a nagyon gyorsak, mindegy milyen motorral, a lényeg hogy jó hangos legyen. Mintha egy versenyre gyakorolnának. Nagyon szeretik a hangos kipufogót legyen az autó, vagy motor. Tehát gyorsak és akkor is előznek, amikor a józan ész nem ezt diktálná.

Ők inkább egyszemélyes versenyzők, sportmotorral, de a két vagy háromfős, általában bukósisak nélküli kis csapatok is mennek rendesen. Gyakran ülnek hárman egy robogón, de nem jönnek zavarba akkor sem, ha négyen vagy öten vannak, végül is fizikailag felférnek és a kis robogó is elbírja, ezt nap mint nap bizonyítják.

A háromgyerekes család is megoldja egy robogóval, láttam olyat, hogy menetközben a robogón szoptatott egy anyuka. De a csúcs az amilyen tárgyak szállítását abszolválják. Komplett fa, két személyes ágymatrac, ebédlőasztal, nagy létra és még sorolhatnám, ők értelemszerűen a lassú halmazba tartoznak.

Ugyanúgy, mint a motoron telefonáló, cigarettázó, evő-ivó emberek. Ide tartoznak azok is, akik érzik, hogy veszélyes helyzetbe csöppentek, ezért nagyon lassan mennek, ettől aztán még több félelmetes szituációba van részük és okoznak, akaratuk ellenére. Azt, hogy több motor van mint autó, illetve hogy népszerűbb közlekedési forma, mi sem mutatja jobban mint a motoroknak készült parkolóház a bevásárlóközpont mellett.

  Összeségében egy nagy zűr-zavar az egész, amit itt közlekedésnek hívnak. Egy nagy versenypályára hasonlít, egy piroslámpánál várakozva mindenképp. Mielött zöldre vált, a rutinosabbak már gázt adnak, de zöld jelzésnél egyből mindenki dudál, mert minden tizedmásodperc számít és elrajtol az adott csapat. Nagyon észnél kell lenni. Az autó vezetés fárasztóbb, de motorozás közben is minden idegszálnak az útra kell koncentrálnia. A szabályokat mellőzik, nem feltétlenűl számít milyen színű a lámpa, mit mutat a tábla, melyik oldalon merre kell menni, van-e sebességhatár (a traffipaxot csak hírből ismerik), hányan lehet ülni bármire, vagy bármibe és mekkora a jármű szállító kapacitása. A bukósisak ezek ellenére nem divat a motorosok körében, úgy az emberek több mint fele hord, de szembetűnő a bukó nélkül száguldozók aránya. Az okát nem értem, mint ahogy azt sem, hogy a rendőrök néha szólnak érte, néha nem. Egy biztos én mindenkit arra búzditanék, ha idejön hordjon mindig bukót, de bárhol a világon jól jön, ha baj van. Külföldieket, komoly összegre büntetik ha nincs rajtuk, de ami fontosabb, megmentheti az életünket! Szóval így közlekedünk errefelé és bízom benne, hogy még sok balesetmentes, megmosolyogtató kilómétert tehetek meg Lombokon..

Videók az alábbi linken érhetőek el:

http://youtu.be/HMAq9NNuvgk

http://youtu.be/Cfo2b4iCcB8  (Forrás: youtube)

http://youtu.be/USDXq1s-ZGk  (Forrás: youtube)

 Szöveg, képek és video: "Indani"