A következő nagyobb élmény a szilveszteri bulink helyszínéül szolgáló szigetre utazás volt. Gili (sziget) Trawangan. Nehéz szavakkal leírni, ez tényleg a paradicsom! Két nappal újév elött indultunk. Egy óra motorozás után Lombok északi kis kikötőjében voltunk Bangsal-ban.

 Itt a motoroknak és autóknak vannak parkolók, ahol napokra ott lehet hagyni a járművet, hogy hajóra lehessen szállni. Hajókból nagy a választék, vannak privát és elég drága, gyorsabb kevésbé drága és lassú olcsó hajók. A káoszban, ami uralkodott a kikötőben véletlenűl a közepes árú hajóra vettünk jegyet, ami kettőnknek kicsit több mint háromezer forint volt. Elsőre azt hittük, hogy csak a szilveszter miatt mentek fel az árak tavaszhoz képest, de amikor tereltek a hajóhoz jöttünk rá, hogy ezt benéztük. Vissza hatszázért jöttünk ketten :) A hajóút kb. húsz perc, a három szigetet Air-t, Meno-t és Trawangant látni Lombokról és út közben végig.
Pechünkre a mi hajónk nem csak drága volt, de mindhárom szigeten megállt, így egy óra volt az út. A lényeg hogy odaértünk és ugyanaz az érzés fogadott, mint legutóbb. Gyönyörű hely, fehér homok, kékes-zöld víz, mint egy katalógusban.

Minden környezetszennyező motorú jármű ki van tiltva. Az első helyen béreltünk két biciklit, emlett még lovaskocsi és elektromos motor van. A szállásunk felé megálltunk egy partmenti helyen enni-inni és gyönyörködni a látványba, amivel nem lehet betelni.

A sziget egyébként nagyjából két margitsziget méretű, egy óra alatt kényelmesen körbe biciklizhető.

Keleti partjáról Meno-t, Air-t és Lombokot, Nyugati partjáról Bali-t, Északi partjáról a nagy messzeséget, Déli partjáról pedig Bali-Lombok-messziség kombót látni olyan naplementével megspékelve este 6 körül, hogy beleég az ember retinájába.

  Miután idonéz tempóba megkaptuk az élelmet, elindultunk a sivatagi forróságban biciklivel a sziget közepe felé a dzsungelbe földutakon, hátamon egy tíz kilós hátizsákkal. A sziget Nyugati fele jól kiépített, sok bolttal, menő étteremmel és szállodával, ez a centrum. A többi partmenti részen is épülnek a helyek sőt, olyan szállodákba lehet botlani, hogy csak pislog az ember az elképesztő luxus láttán. A sziget közepe viszont az itt dolgozó helyiek és az olcsóbb szállást keresők birodalma, egyébként itt is megbújik egy két komoly kontrasztot képező hotel. De nagyrészt földúton megközelíthető, szépnek nem mondható építmények a dolgozóknak és a háztáji állatoknak ad otthont, mindez a pálmafák között.

A mi szállásunk is inkább a kontrasztot képzők közé tartozott, bár tényleg nem volt magasan a léc erre felé. De pofás volt, kis medencével és persze kedves személyzettel.

Lepakoltunk és mentünk is vissza a tengerhez. Este terv szerint belevetettük magunkat a forgatagba. Sok jó adotsága mellett Trawangan a minden napi buliajiról híres. Nem egy kimondottan családosoknak kitalált hely, bár a centrumot leszámítva csendes, még! Tehát a centrum, egy állandó szigetfesztivál klubbokkal és sok részeg külföldivel. Az árak úgy a Lomboki két-három szorosa, de azért lehet találni elfogadhatót. A zenei válaaszték is széles spektrumon mozog, de így legalább mindenki talál magának megfelelőt. Mi a parton sörözést választottuk, a legszimpatikusabb zenét játszó hely tövében. Másnap a sziget körbe biciklizése volt a terv, amit hívhatnánk tátott szájjal vigyorogva gurulásnak is.

Nem veszélytelen úgy biciklizni, hogy az ember nem az utat nézi hanem a látványra csorgatja a nyálát, főleg hogy mindenki ezt csinálj és ezt fokozván pár percenként elszáguld egy póni huzta kocsi, ami nem fékez senki kedvéért. Egészen elképesztő, itt aztán átértékeli az ember, hogy mik is a fontos dolgok az életben. Legalábbis szerintünk ezt alanyi jogon mindenkinek egyszer az életben látnia kellene! A helyiek folyamatos mosolygásában biztos, hogy van szerepe ennek és a jelentős arányú napsütötte órák számának, mind amellett hogy egyszerűen kedvesek és élvezik az életet. Nehéz szavakkal kifejezni, ezért megpróbáljuk fotókkal..

Persze itt is van szörfözésre alkalmas partszakasz, de ritka a jó hullám azt mondják és most sem volt sajnos. Üldögéltünk egy "vintage beach" nevű helyen, ami természetesen, ha nincs jól megcsinálva és bunkó a személyzet is bomba lett volna az adottságai miatt, ami körülvette. De szuperül volt kitalálva és a megszokott, már-már zavarbaejtően barátságos srácok működtették. A pult mögött állva magam választottam ki a megfelelő hőmérsékletű sört, amit akár függőágyban is fogyaszthattam volna.

Ezek után tovább áltunk, a sziget Északi részét vettük célba, ami "Turtle beach" névre hallgat.

Ez a sokadik vonzerő, ami pedig a búvárokat csábítja ide. Annak sem kell szomorkodnia aki nem tud búvárkodni, mi sem tudunk. Snorkeling!, azaz szemüveg, pipa és a derékig érő víz olyan élményt tartogat, hogy néha azt hittük egy akváriumba csöppentünk. Volt szerencsénk látni egy méretes teknőst, aki három méterre a parttól úszkált, békésen eszegette az aljnövényzetet és baromira nem zavartatta magát, hogy fél méterről nézzük.

Ezen felül mindenféle formájú, színű és nagyságú hal úszkál szép számmal a nem túl mély vízben. És még nem is említettük a zöld, kék, piros, lila...színű korallokat, amiből néhány ha jól tudom csak itt látható. Este kis forgatag és harmadnap jött az újévi buli.. 

  Délután befutottak Eca-ék is és jópáran vártuk az éjfélt, csak helyi arcok társaságában. Bementünk a centrumba, ahol az elöző napoknál is több ember és nagyobb káosz volt, ami nem volt meglepő. Kiültünk a tengerpartra, ahol szintén nagy tömeg volt, alig tudtunk leülni. Ahogy közeledett az éjfél benyomultunk a Sama-Sama (indonézül: szívesen) nevű hely elé, állóhelyből sem volt már sok. Majd jött az idő és mint várható volt, hatalmas ünneplés, tűzijáték és ölelgetés vette kezdetét. Vagy fél percig egy hetven év körüli indonéz bácsi ölelgetett, akit elötte lenyűgözött, hogy mondtam pár szót az ő nyelvén :) Nem is emlékszem már pontosan, de több helyen is megfordultunk, persze mindenhol ittunk egyet és hajnalban visszatértünk a már többször bevállt tengerparton üldögéléshez. Megvártuk a napfelkeltét, amire a szép jelző kevés, nem is létezik szó rá, ezért nem is erőlködnék, persze egy kép nem adja vissza ennek a folyamat látványának az élményét..

Majd vissza vánszorogtunk a szállásunkra, miután a parton Eca-ék megreggeliztettek minket. Elmondhatatlanul csípős rizses, csirkés kaját sikerült szerezniük, amitől nem tudtuk sírjunk vagy nevessünk, mindenesetre taknyunk-nyálunk egybefolyt. Elég különleges élmény volt rövidnadrágban és papucsban szilveszterezni, a tengerparton, melegben. Jól éreztük magunkat, persze a tökéletes bulihoz a barátaink hiányoztak!
A következő a naplemente, ami említésre méltó volt aznap. Az viszont adta rendesen a felkeltéhez hasonlóan.

  Másnap délelött neki is indultunk most már az olcsó hajóval. Azt a tanácsot kaptuk, hogy minél hamarabb kezdjük meg a kis "lélekvesztő ladikkal" az utat, mert délelött nyugodtabb a tenger és kevésbé borulnak fel. Kiemeltek a hozzáértők még egy fontos részletet, mégpedig hogy az elejébe vagy a végébe üljünk, mert onnan könnyebb ugrani ha kell. Így is tettünk.

Tényleg billegtünk rendesen a húsz perces úton, de ugrani nem kellett. Miután kikötöttünk felkaptuk a motort, ami épségben várt minket bukósisakostúl. Eléggé lógott a lába az esőnek de megúsztuk és egy körül már vissza is értünk a házba, amit szinte már tényleg otthonunknak érzünk köszönhetően valószínüleg annak, hogy annyi jó és felejthetetlen élményt, szeretetet és barátságot kaptunk az elmúlt nem egész egy hónap alatt, amennyire álmunkban sem gondoltunk. Olyan mintha hónapok óta itt lennénk..

Szöveg: "Indani"  Fotók: "Indori" és "Indani"